Sikertörténetek
Bence 3 és fél éves autista. 3 fiúgyermekből a legkisebb.
Bátyjával hetente jártunk Vanda Ildikó logopédushoz, aki minden alkalommal megkérdezte, hogy Bence miket mond, mit csinál, hány szóból áll a szókincse. Egy logopédiai felmérőt is a kezembe nyomott, ami szavak és gesztusok használatát mérte fel 8-16 hónapos kor között. A kérdőív tartalmából szinte semmit nem csinált, illetve mondott Bence. Ekkor már 18 hónapos volt. Ildikó több alkalommal javasolta, hogy kezdjük el a TSMT-t.
Mi ekkor még homokba dugtuk a fejünket, azt gondolva, hogy majd beindul a beszéde, korai még aggódni. Fél évet veszítettünk a tétlenségünkkel.
Elmúlt 2 éves mikor jelentkeztünk TSMT-re Hering Mónikához. Az első alkalom képességfelméréssel kezdődött, második alkalommal a tornasort állítottuk össze. A második találkozó alkalmával Mónika elmondta, hogy autizmus spektrumzavar jeleit látja Bencénél. Szeretné, ha elvinnénk vizsgálatra.
Teljes tagadás, a gyermekünk nem autista. A családban senki hallani nem akar erről, ez a gyerek teljesen normális, csak kicsit lassabb. Szakirodalom bújása napokig, mi is az az autizmus. Kapaszkodás abban, hogy mi nem jellemző rá az autizmus tünetei közül. Végül a férjemmel arra jutunk, hogy ha vizsgálat, akkor csak a legmegbízhatóbb helyen, akiknek a véleményét el tudjuk fogadni.
Jelentkeztünk a Bethesda KidSz-be vizsgálatra, 6 hónappal későbbre kaptunk időpontot. Közben a TSMT-t folytatjuk, amit 3 hónap elteltével Bence nem akar csinálni, hatalmas ellenállásba és hisztikbe ütközünk. Próbálkozunk lazítani a feladatsoron. Mivel Bence egyáltalán nem beszél, csak mutogat, így Mónika ajánlására megismerkedünk a PECS képcserés kommunikációval.
Utálom. Nem akarok a gyerekemmel képekkel kommunikálni, azt szeretném, hogy BESZÉLJEN! Csak arra használjuk, hogy megmutassa a képet, mit szeretne játszani, enni, hova szeretne menni.
2 év 9 hónaposan megkapjuk a diagnózist: gyermekkori autizmus. Ekkor 20 szóból áll a szókincse.
Szülőként itt már teljes az elfogadás, belátjuk a lemaradást, illetve, hogy miben viselkedik máshogy, mint a többi gyerek. A család még mindig tagad a diagnózis ellenére.
Elkezdjük a fejlesztést magánúton. Heti három fejlesztésre járunk: logopédia-beszédindítás (Vanda Ildikó), autizmus specifikus gyógypedagógiai fejlesztés (Fejlesztőház), szocializáció-kommunikáció csoportos foglalkozás (Bethesda KidSz). TSMT és PECS abbamarad, előbbi mert nem boldogulunk Bencével, utóbbi, mert nem látjuk értelmét.
Pár alkalom után mindhárom foglalkozást megszereti, örömmel vesz részt bennük. A korábbi játékait a fejlesztő játékok váltják fel otthon is. Bence hétről-hétre fejlődik, jönnek a szavak, mondókák, dalok. Viselkedésében is javulás figyelhető meg.
Eltelt 1 év a diagnózis óta, 4 hónap múlva 4 éves lesz. 3 hónap múlva normál óvodába megy.
Bence teljes mértékben megérteti magát. A környezetében előforduló, hallott szavakat megjegyzi. Kifejezéseket is megjegyez és ezeket adekvátan használja. Jellemzően tőmondatokban beszél, de 3-4 szavas mondatokat is használ. Meseolvasást szereti, naponta többször kéri (korábban nem kötötte le a figyelmét). Mondókákat, dalokat szívesen utánoz, néhányat megtanult. Beszéde idegen számára nehezebben érthető. Beszédhangjai további fejlesztést igényelnek.
Feladattudata szépen kialakult, könnyen kezelhető, szabálykövető, vidám gyerek. Nyár beköszöntével 2 nap alatt szobatiszta lett. Étkezése nem javult, ugyanazt a pár ételt fogyasztja, amit egy évvel korábban. Gyerekekkel szívesen játszik, életkorának megfelelően. Az autizmusra jellemző zavaró vonások teljesen eltűntek. Annyira akaratos, hisztérikus, amennyire más azonos életkorú gyerek. Autizmusra jellemző jegyek az érzékenységében figyelhetőek meg: érzékeny a zajokra, az érintésre, szagokra, az indulatot, haragot nagy érzékenységgel fogadja. Autizmusa a környezet számára nem észrevehető.
Szülőként hatalmas öröm, hogy gyermekünk beszél. Ugyanakkor még hosszú az út a célig. 3 évünk van az iskola kezdésig, ezalatt azon kell lennünk, hogy teljes mértékben felzárkózzon és biztos iskolakezdés elé nézhessen a számára legmegfelelőbb környezetben. Ha az elmúlt egy év fejlődését nézem, akkor nem aggódom, három év még rengeteg idő, ha ezt a három évet tudatosan használjuk a fejlesztésére.
Az óvoda még sok meglepetést tartogat számunkra: hogyan fog integrálódni 30 gyerek mellé? Tudja-e tartani az óvoda napi ütemezését? Hogyan fogja viselni a zajokat? A gyerekek érintését?
És még sok-sok kérdőjel, de az első akadályt leküzdöttük.
Nagyon köszönöm Vanda Ildikónak, amiért szívén viseli Bence fejlődését és beindította a beszédét. Sajnálom, hogy nem hallgattam az első jelzésére, ezzel időt veszítve.
Erik kisfiam megkésett beszédfejlődéssel került 3 évesen óvodába. Az óvodába kerülés előtt már belekóstoltunk kicsit a TSMT tornába, de csak úgy félgőzzel, amit az óvodakezdéskor abba is hagytunk egy időre.
3 évesen Erik még szinte csak 'babanyelven' kommunikált, ekkor kezdte meg a közös munkát Vanda Ildikó néni logopédusunkkal, elkezdett szavakat összekapcsolni, majd egy fél év leforgása alatt, tavasszal, Húsvétkor már locsolóverset szavalt.
Közben a TSMT tornát újra elkezdtük, otthon, egyénileg.
A 3,5 évig tartó, kiemelt jelentőséggel bíró, folyamatos logopédiai fejlesztésének köszönhetően Erik évről évre, dokumentálhatóan, érzékelhetően sokat fejlődött. Egyre jobb és jobb teljesítményt mondhatott magáénak. Sok részterületen, ahol korábban korosztályához képest alacsony, elmaradó teljesítményt mutatott, fokozatosan megfelelő és átlagos szintre kerültek a képességei.
Többek között ennek köszönhetően sikerült felvételt nyernie a dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola emelt szintű ének-zenei osztályába.
Kedves Ildikó!
Ezúton is szeretném megköszönni eddigi munkáját.
Ahogy azt már korábban is említettem nagyon sokat segített az elmúlt fél év alatt az a foglalkozás melyet Balázzsal végzett. Azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy Balázs számára már pár alkalom után is egyre jobban kinyílt a világ. Év elején még sokszor elég nehézkesen ment a reggeli oviba indulás, ami mára teljesen megváltozott. Úgy gondolom, hogy ez nagy mértékben köszönhető annak, hogy a logopédiai fejlesztések során egyre szebben és érthetőbben kezdte el kifejezni magát. Mostanra egyre több barátja van a csoportban és ami a legfontosabb, hogy most már nem csak szemlélőként megy oda a társakhoz, hanem beszélgetésekbe kezd. Erre még az év elején nem nagyon volt példa.
Talán sok szülő nem is gondolná, hogy milyen gátlásossá tudnak válni a gyerekek amiatt, hogy a társaik nem értik meg amit mondani akarnak, hiszen otthon ahhoz szokott, hogy mindenki tudja mit mond, még akkor is ha az érthetetlen. Biztos vagyok benne, hogy ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egy gyerek nehezebben illeszkedik be egy közösségbe.
Mindemellett szeretném hangsúlyozni, hogy Balázs nagyon szívesen és lelkesen ment a logopédiai foglalkozásokra. Talán külön örült is neki, hogy ez a kis idő csak és kizárólag róla szólt. Minden alkalom után eldicsekedett azzal, hogy milyen sok csillagot kapott ma is a "logopédus nénitől". A mondókákat, amiket ott tanult szívesen használja. Igaz voltak napok (főleg most a vége felé), amikor itthon már nem akart velünk gyakorolni, mert majd a logopédus nénivel csinálja az oviban. Nem tudom, hogy helyesen tettük-e, de mi nem erőltettük. Mégis arra lettünk figyelmesek, hogy sokszor játék közben észrevétlenül mondja az Önnél tanult mondókákat, valamint ami szintén újdonság volt nála, hogy ha valamit javítottunk, amit rosszul mondott figyelni kezdte a szánkat (fontos volt számára, hogy lássa, hogy hogyan kell mondani). Talán erre lehet azt mondani, hogy megtanulta, hogyan kell nyelvet tanulni. :)
Szóval ismételten köszönöm az eddigi munkáját, és bízom benne, hogy lehetőségünk lesz szeptembertől a logopédiai foglalkozásokat Önnel folytatni!
Kedves Ildikó!
Liliána kislányom járt hozzád nagycsoportos óvodásként logopédiára.
Lilinek nagyon sok hanghibája volt, nagyon nehezen lehetett érteni idegenek számára, hogy mit is szeretne mondani. A tanév 1/3-ánál kicsit kétségbe is estünk, mert akkor még rosszabbra fordult a helyzet, mert Lili próbálgatta kimondani a tőled tanult hangokat és elég furcsa beszéde lett, már mi sem értettük sokszor, mit is szeretne mondani. Akkor beszéltem is veled, hogy ez egy ilyen átmenet és megnyugtattál, hogy ez ki fog tisztulni.
Lili nagyon szeretett hozzád járni, mindig nagyon várta az órákat és itthon is mindig akart gyakorolni. Ennek az lett az eredménye, hogy a tanév végére mindenki nagy csodálattal hallgatta Lilit, hogy mennyire megváltozott a kiejtése, milyen szépen, tisztán beszél és már mindent lehet érteni, amit mond.
Nagyon szépen köszönjük az egész éves munkádat és a segítségedet, hogy gyermekünket ilyen szépen megtanítottad beszélni!
Köszönettel:
Mária