Ne a dadogásra figyeljünk, hanem azt próbáljuk
megfejteni, amit mondani akar a gyerek - így segíthetünk neki az
önkifejezésben.
Soha ne sürgessük a dadogó gyereket, hagyjunk neki időt
arra, hogy kimondja, amit akar
Ha mondandója van, érintsük meg, fogjuk meg a kezét,
ültessük ölbe, vegyük fel vele a szemkontaktust, hogy érezze, meghallgatjuk,
bármilyen lassan is tudja elmondani, amit szeretne
Tanítsunk a gyereknek mondókákat - ez fejleszti a
hangképző szerveket – mivel sokszor ismétli őket, nem akad meg bennük.
A mondókázás közben használt nagymozgások (kéz- és
láb-) elősegítik a beszéd finommotoros mozgásainak koordinációját.
A mondókázás közben rajzoljunk: "Török basa, nagy a
hasa…" - a beszéd és a kézmozgás központja az agyban közel van egymáshoz,
akinek dadog a szája, azt a rajzolás segíti és fordítva.
Soha ne figyelmeztessük, ne szóljunk rá, pl. "Köszönj
szépen!" - inkább köszönjünk együtt, így kevesebb lesz a frusztráció.
